Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


  

Manó

manika.jpg  

Kép   Brúnó kutyánk mellé került a házhoz Manó, 2005. őszén. A mudi sajnos nem az egyik legismertebb fajta hazánkban, pedig egyik legősibb, értékes magyar pásztorkutyánk. Pont ilyen céllal mutatta be a fajtát egy műsor a tv-ben és én ámulattal néztem a gazdija ölében üldögélő kutyust, ekkor tetszett meg a fajta. Ha járunk a budapesti Állatkertben, akkor évek óta láthatunk ott egy mudi-párt a Parasztudvarban. Őket is mindig meglátogatom, ha állatkerti sétára megyünk.
 "A Kutya" c. újságban találtam a hirdetést, elmentünk és akkor szembesültünk a „nagy magyar valósággal”.

Kissé előbb érkeztünk a megbeszéltnél és a hidegben egy lavórban üldögélt a picike Jobbágy, bolhásan, kevéske szőrrel, félénken. Láttuk, hogyan élnek ott a kutyák, ápolatlanul, a rendetlenségben, soványan, egymással acsarkodva. Szomorú kép. Semmiképpen nem akartuk otthagyni, inkább kimenteni kellett onnan! Törzskönyve persze nem volt, ami akkor nem számított (bár rendkívül fontos!), így sajnos nem ismerhetem az őseit.
 Mind a mai napig meghatározza a természetét az, ahogyan ott szocializálódott: félénk, kissé tartózkodó, ijedős ma is, de szerencsére  a nálunk töltött évek alatt rendkívül sokat javult, barátságosabbá, kedvesebbé vált és aminek nagyon örülünk, a gyerekekhez való viszonya is sokkal kiegyensúlyozottabb lett.

Hamar kiderült, hogy egy örökletes szembetegsége is van, PRA, mely az évek során súlyosbodhat és a végállomás a teljes vakság is lehet…de elfogadtuk a helyzetet és reménykedünk, hogy így is minden rendben lesz vele. Brúnóban igazi társra lelt, az első perctől kezdve, szeretik egymást, sőt, Brúnó mindent elnéz neki. Neki Brúnó a terápiás leója!

Ha a közelében vagyunk, nem tágít, azt mondják, a mudi gazdája második árnyéka, ezt mi is  igazolhatjuk! Egészen más karakter, mint a leó, de így kettecskén jól kiegészítik egymást!

 Remek házőrző, nagy a mozgásigénye, lyukakat fúr a kertben, ha felesleges elemózsiája van, akkor elteszi nehezebb időkre! Őt nagy kertbe ajánlom, de láttam már a belvárosban is sétálni elégedett mudit!

It was autumn 2005 when Manó arrived beside our Brúnó. Unfortunately, the Mudi is not among the best known dog breeds in our country; however it is one of the oldest and most valuable Hungarian sheepdogs.He is the result of a less responsible breeder’s ? activity; he had to be practically saved from him.His nature, the way he was socialised is characterized by this up to now: shy, a little reserved, frightened even today, but fortunately he improved extremely lot with us, he became friendlier, nicer, which we are very happy with and his reaction got more balanced towards children.It turned out very early that he has inheritable eye disease – PRA, which can get worse with the years on and the final destination could be blindness … but we accepted the situation and hope everything will be alright with him. He found a real friend in Brúnó in the very first minute, they love each other and what’s more Brúnó forgives him for everything. For him Brúnó is his therapist Leo.If we are close to him, he never walks away and it is said that a Mudi is the second shadow of its master, we can prove it! He is a totally different character from a Leo, but they are each other’s complimentary.He is a perfect watchdog, needs a lot of exercise, digs holes in the garden, if he has extra food, he puts it away for harder times.I recommend this breed in the garden without hesitation although I have already seen a satisfied Mudi walking in the city.

 

 

manoka.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

manoka2.jpg

manoka1.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

mano-alszik.jpg